Hét évszázad magyar költészetéből válogatott össze százharmincegy verset a szerkesztő, Mózes Huba azzal a szándékkal, hogy megossza lírakedvelő és -értő befogadóival "az újraalkotó olvasás örömét", és egyben ezek tükrében felvillantsa "nyelvi-nemzeti közösségünk (...) érzelmi, gondolati, fogalmazásbeli és versformai" lenyomatait és összefüggéseit. Így a hazai líra legjavából ízelítőt adó összeállításban időrendi sorrendben kaptak helyet az egyes költemények, kezdve a tizennnegyedik századi Ómagyar Mária-siralommal, az első fennmaradt magyar nyelvű verssel, amely egy latin költemény átirataként került be a Leuveni kódexbe. Ezt követik a 15-16. század vallásos költészetének kiválasztott darabjai (népénekek, virágénekek, verses könyörgések), majd istenes-vallásos versek