Az olvasó irodalmár holtáig tanul. S kettős – olvasó-író – tevékenysége, munkája, hivatá-sa, hobbija során csodálatos újdonságokkal szembesül. Most éppen „egy egyedi és új vál-tozatával a képzőművészetnek”, melyet Metzger Mária talált ki, ahogyan ő maga írja e művészeti album előszavában. Metzger Máriát régóta ismerem, könyveinek utószóírója-ként közelről is. Ezúttal mégis meg tudott lepni. Ahogy az igazi művészek teszik. Műfaj-teremtő, sőt talán egy új művészeti forma megteremtője lett ezzel a könyvével. Amely nemcsak gyönyörködtet, de gondolkodtat is: újfent az Előszóból idézve, „a feladványokat, a titkokat, a misztériumot” adja „a művészetben” újszerűen, eredeti módon. Metzger Má-ria költőként mind erősebb szimbiózisra törekedett a képzőművészetben: a kettőt „hic et nunc” nem lehet szétválasztani. Amiképp a verseiben mindig együttesen volt jelen, sőt egyesült érzelem és gondolat, szenvedély és eszme, művészi játékosság és filozófiai tarta-lom. Az újító hűséges maradt önmagához. Madarász Imre