Török Ági második, egyben válogatott verseskönyve egyenes ágú folytatása az Alkonyuló alkonyidő (2024) című debütáló kötetének. A most megjelent több mint kétszáz rövid vers ugyanazokat a bensőséges élményeket, a pillanatok változatos hangulatait jelenítik meg tömör formák keretében, lendületes ritmikával, vallomásos hangvételben, árnyalatos stílusban, de mindenkor valami érezhető jelentéstöbblettel. Verseinek leitmotivja, hogy a csönd és a magány világába betör a fény, amely nem csak világít, teremtő erőt is jelent; erre bizonyság a kötet első hat, fényről szóló verse, aztán megannyi további költemény. A nyugalom csöndjébe besugárzik a fény (Fényút), az élet lendületét, szenvedélyét a fény adja (Fényébredező), a csillag fénye mutatja az utat (Fényút).