Az álnéven publikáló amatőr verselő cím nélküli, verssorokban tördelt szövegeiben vall a gondolatairól, érzéseiről, és legtöbbször önmagáról. Alanyi költő módján bármiről szól, magáról vall. Versei ugyanis egytől egyig közvetlen vallomások, amelyek nélkülözik a poétikus stilizálást, a képes versbeszédet, a lírai ábrázolásmódot. A szerző a maga egóját fogalmazza meg rímekbe szedett, kibeszélő formában, sokszor az emelkedettséget imitálva: „Szárnyalok a másnak szárnyán / Álmodom az álmom álmát / Perelem a tegnap vádját / Élem a holnap vágyát”. A lírai alany egocentrikus vallomásait a béke és a szeretet vágya, az örömre való készség keretezi, olykor az elégedettség, máskor a hiányérzet. De valamennyi darabjában intenzív érzelmi közelítéssel kívánja megörökíteni az élet nagy kérdéseit.