A műfordítóként megismert Bánfai Zsolt az elmúlt esztendőkben tűnt föl kortárs líránkban, és mindjárt helyet vívott ki magának. Versvilágának egyik jellegzetes vonása, hogy összehozza és egyensúlyba rendezi a létezés olyan elementumait, impulzusait, amelyek a valóságban távol esnek egymástól, vagy talán összeférhetetlenek is. Teremtő ereje egyetlen szabadvers szövegkorpuszában képes összerántani a természeti és emberi létezés sokféle molekuláit, részecskéit, erővonalait, rezzenéseit és rengéseit. A kötetnek címet adó versben a szülei alakját növeszti mitikussá: édesanyja mozsarában roppannak az időtlen vágyak, édesapja meg a kertben árkot ás, hogy oda terelje a folyamot.