Művészeti album. Szépirodalom. "Metzger Mária itt és most is hű marad önmagához, múzsájához, ars-poeticájához, költői gyakorlatához. A lehető legkevesebb szóval foglalja össze legsúlyosabb mondandó-it. Fajsúlyos versek ezek. Epigrammák, amelyekben filozófiai gondolatok sűrűsödnek össze. Vers-aforizmák. Klasszikus, világklasszis elődök – görög és római lírikusok, Goet-he, Schiller, Alfieri, Kazinczy, Kölcsey – nyomán és gyakran rangos irodalmároktól idéz-ve, akárha társszerzők lennének, hidat ácsolva évszázadok, „nemzetek, országok”, nyel-vek között. Az aktuálisat az öröklétbe emelve, az egykorit aktualizálva. A múltfeledés és a kiüresedés válságkorában fokozottan üdvösen, tanulságosan, példamutatóan. Az iroda-lomtörténészt Metzger Mária jelen kötetbeli versei leginkább Weöres Sándorra emlékez-tetik: formai tömörségükkel, zeneiségükkel, szójátékaikkal, nyelvi bravúrjaikkal, ám böl-cseleti tartalmukkal is, a nyugati mellett a keleti filozófiák hatásával. A minimálisban a globális, a minimalizmusban az univerzalitás tüneményei. Fény Keve művészfotói pedig a természet s az ember teremtményeivel bűvölnek el, éleslátóan és lényeglátóan, a pillanatot a festményekhez hasonlatosan örökítve meg, akkor is szépségesen, amikor a hétköznapit, a mellőzöttet, az elhagyatottat, a kidobottat, a pusztulót fedezik fel. „Hétköznapok és csodák”: hétköznapok csodái, csodák hétköznap-jai, csodálatos mindennapok." Madarász Imre