A folyóiratszerkesztő, irodalomtörténész szerző Németh Lászlóról szóló tanulmányai két típust testesítenek meg. Az első részbe (Az „őrültség” évei) kerültek a nagy író személyiségrajzához adalékokat szolgáló, életrajzi jellegű dolgozatok; a másodikba (A kanonizáció újabb szakaszáról) pedig a Németh-oeuvre kutatását, a róla szóló értekezéseket szemléző, ismertető írásai. Füzi László az életrajzból kiindulva arra a következtetésre jut, hogy Németh László 1956 előtt folyton költözött, sokszor szinte menekült egyik helyről a másikra. E nyugtalan vándorlásnak az oka bipoláris személyisége volt; ahogy Füzi mondja: „egyik pólusról a másikra mozdulva élte az életét”; illetve ahogy maga Németh László vallotta: egyik helyről a másikra terelő őrültség hajtotta (Az „őrültség” évei).