Böszörményi Márton lélektani alapossággal megírt regénye az emberi létezés infernális mélységeibe vezeti olvasóit, ahol nincs már más, csak a pőre valóság. A Fenevadban Böszörményi a pedofília nagyon is mindennapi, közeli valóságával szembesíti az olvasókat. A főszereplőre nem lehet azt mondani, hogy szörnyeteg, úgy viselkedik, úgy él, mint a legtöbb ember: munkája és családja van, a lelke mélyén mégis ott rejtőzik a fenevad, ami csak arra vár, hogy kitörjön. A regény nem könnyű olvasmány, erős idegzetű, gyakorlott olvasóknak lehet ajánlani, amit viszont vállal, azt következetesen végigviszi: nem démonizál és nem is akar relativizálni, a maga nyers valójában állítja az olvasók elé a pedofil főszereplőt. A kötet tudatosan néz szembe ezzel a sokáig tabusított kérdéssel, ami a kortárs magyar valóság felszínét napi szinten borzolja. A kötet végigvezet e beteg elme labirintusán, a fantazmagóriák szörnyképei által benépesített folyosókon és termeken. S ami tényleg megdöbbentő és tanulságos, hogy a labirintus közepén nem egy szörnyet, hanem egy embert találunk.