Juhász Anikó hetedik verseskötete egyrészt szoros közelségben áll a repülőterek világával, másrészt szimbolikus értelmet is hordoz, a történelmi le-fel hullámzás sokféle vetületét mutatja meg hétköznapi és metafizikai értelemben. A kötetben a leszállópálya metaforikus megfelelője többféle zuhanásnak, betegségnek, útbogáncsnak és az alig észrevehető süllyedésnek is. A kötet verseire jellemző a természet szokatlan képi világú kereszteződése a jelenkori technikai léttel. A versek gyakori szerves összetevője a metafizikai tartalom. A szerzőnek egyedi, felismerhető vershangja van. Juhász Anikó (költő, műfordító, filozófiatörténész, esztéta) művei megjelentek külföldön is (Németország, Ausztria, Spanyolország).