A Felvidéki népmondák második kötete három kevéssé ismert néprajzi kistáj mondahagyományát tárja az olvasók elé a szlovákiai magyar nyelvterület keleti részeiről. Habár a Tornai-karsztvidék mondahagyományát önálló monográfia is megörökíti, gyűjteményünk tovább bővíti e sajátos hangulatú, az egész Kárpát-medencében unikális természetföldrajzi tájegység epikus hagyományvilágáról szóló ismereteket. A Tornával szomszédos Kanyapta-medence mondavilágának ez a kötet az első nagyszabású ismertetése, és hasonlók mondhatók a Kassától keletre fekvő református magyar diaszpóra nagy múltú településeiről is, melyek magyarsága az egész történeti tájegységgel együtt (az Ósva mente abaúji részei) Atlantiszként merült alá az utóbbi néhány évtizedben. A gyűjtemény javarészt mondaszövegeket tartalmaz, azonban az első kötethez hasonlóan függelékként a néprajzi terepmunka során felszínre került más prózaepikai hagyományokat (meséket, apokrif történeteket, falucsúfolókat, népi anekdotákat és igaz történeteket) is közread, ezáltal is gazdagabbá és teljesebbé téve a szlovákiai magyarság narratív folklórjának eddig publikált korpuszát. A közölt 1200 epikus alkotást a tájegységek néprajzi örökségéről, táji karakteréről és a közölt folklórszövegekről szóló áttekintés teszi teljessé, a kötetet záró gazdag képmelléklet pedig a szerzők által bejárt tájak műemlékeinek és a történetek mesélőinek állít emléket.