A kolumbiai szobrász, Feliza Bursztyn (1933–1982) élete a művészeti lázadás, a politikai üldöztetés és a személyes tragédia különös elegye volt. Juan Gabriel Vásquez regényében, kivételes érzékenységgel, ezt a fordulatos sorsot tárja fel az olvasóknak. A művész lengyel zsidó bevándorlók gyermekeként, Bogotában született. Apja jólmenő textilgyáros volt, ezzel biztosította a hátteret lánya külföldi tanulmányaihoz. A fiatal nő New Yorkban az Art Students League-en, Párizsban pedig az Académie de la Grande Chaumière-ben tanult, ahol a híres Ossip Zadkine, a hegesztő őrület és a művészeti forradalom mestere tanította Feliziát, aki Kolumbiába visszatérve radikálisan szakított a szobrászati hagyományokkal. Alkotásait roncstelepeken gyűjtött autóalkatrészekből, fémhulladékból és gépalkatrészekből hegesztette össze.