Nagy Zopán a hazai kortárs kulturális élet sokszínű alakja, aki számos művészeti ágban hívta már fel magára a figyelmet. A fiatal alkotó rendszeresen állítja ki fotóit, miközben publikál nívós irodalmi folyóiratban, és számos kötete jelent már meg. Mostani prózai szövegeket és lírai „hangulatfutamokat” ötvöző kötete a posztmodern szövegalkotás pregnáns jegyeit mutatja fel. Számos allúzió, lírai utalás viszi, görgeti tovább a szöveget, amely a szerző érzéseinek, gondolatforgácsainak foglalata. Értelmeződik benne minden, amely a múltat, a jelent és a jövőt hordozza. Emlékezések visszfényében világosodnak ki a szokatlan „formát öltött” életrajz mozzanatai. Mindennapi események, tragédiák és boldog pillanatok életképeit játszatja egymásba a szerző és ebből a sokszínű kaleidoszkóp képeihez hasonlatos tarka időtlenségből, az elemekre bontott, majd ismét szintetizált értelmezésből áll össze mindaz, amely szerzője folyamatosan változó, hullámzó, önmagába visszatérő, majd ismét elinduló „elmefolyamának” sodrását értelmezi. Különös hangulatú, szokatlan kötet, amelynek műfaja kevéssé meghatározható, ám mindazok számára érvényes mondanivalót hordoz, akik vállalkoznak arra, hogy a szerző által felkínált, odafigyelést igénylő, ám korántsem szokásos gondolati síkon kövessék őt. Elsősorban a posztmodern irodalmi alkotásokat befogadó olvasókra számít a kötet, amelynek szerzője a klasszikus formákat és posztmodern formanélküliséget egyaránt biztos kézzel használja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"