A rendszerváltás során elsősorban a politikai és azzal szoros összefüggésben a gazdasági szerkezet szokott megváltozni, ahogy az történet 1989–1991-ben, amikor a szocialista egypártrendszer és a tervgazdálkodás a liberális demokráciának és a piacgazdaságnak adta át a helyét. A jelen kötet a NER utáni magyar állapotokkal vet számot, mivel a szerzők úgy gondolják, hogy mindaz, amit az Orbán Viktor neve által fémjelzett rendszer felépített, a jelen körülményekhez már nem alkalmazható, alapvető tévedésnek gondolják mind a politikai rendszer átalakítását, mind az autoriter rezsimhez kapcsolódó gazdasági intézkedéseket. A kötet szerző a nyugati demokráciákhoz való visszatérést szorgalmazzák. Eközben szakpolitikai ajánlásokat fogalmaznak meg. Minden esetben jelzik, hogy szerintük miben hibáztak az egymást váltó Orbán-kormányok, majd a problémák ismertetését követően megoldási javaslatokkal élnek. Az oktatáspolitika, az egészségügy, az egyetemek autonómiája, a magyar diplomácia újragondolása egyaránt a megoldandó feladatok sorát dagasztja. A Lányi András szerkesztésében megjelent kötet szerzői emellett úgy gondolják, hogy az ember nem erőforrás, ami a szociális szféra, az egészségügy és az oktatás újragondolását vonja maga után.