Az elmúlt évtizedek kutatási eredményeit összegzi Földes Györgyi legújabb monografikus igénnyel megírt és összeszerkesztett tanulmánykötete, melyből a 20. század kulturális és művészeti mozgalmaiban, vagyis az avantgárd és a neoavantgárd törekvésekben szerepet vállaló női alkotókról tudhatunk meg többet. A jelen kötet – a szerző határozott vállalását követve – a téma magyar vonatkozásában hiánypótló szerepet betöltő korábbi tanulmánykötet (Akit "nem látni az erdőben" : avantgárd nőírók nemzetközi és magyar kontextusban; 202106135) szerves folytatásaként lép az érdeklődő olvasók elé. Földes Györgyi a diskurzust nemzetközi léptékűvé tágítva azt vizsgálja, hogy milyen stratégiákat követve tudtak az egyes női alkotók érvényesülni az idejekorán maszkulin dominanciát mutató mozgalmakban, valamint ezzel egy időben milyen megoldásokkal tudtak élni, amikor a mozgalmak története kanonizálódási folyamatai is megindultak, vagyis hogy miként tudták magukat a formálódó hatástörténeti narratívákban elhelyezn, esetleg a kirekesztésükre irányuló férfinézőponttal szemben hathatósan fellépni. A kötet ezt a paradoxont próbálja a történeti kontextuson keresztül megérteni, vagyis hogy egy olyan mozgalom esetében, amely radikálisan szembe helyezkedett a múltat meghatározó esztétikai és morális megkötésekkel, miért nem tudtak a vezető férfiak a nőket elnyomó, lesajnáló narratívákon és társadalmi nemi mintákon felülemelkedni. Ehhez Földes Györgyi átfogó vizsgálatok keretein belül mozgalom-, média-, társadalom- és művelődéstörténeti elemzéseket végzett el. E tágabb horizontú, számos tudományterület módszertanát és kérdésfelvetéseit kihasználó fejezetek olyan jelentős női szerzők alapos bemutatását készítik elő, mint Mina Loy, Baroness Elsa von Loring, Gertrude Stein, Céline Arnauld, Claude Cahun, Újvári Erzsi, Földes Jolán, Ladik Katalin vagy Lipcsey Emőke, s a sort még lehetne folytatni.