A humán tanulmányokat sosem folytató Kurucz Árpád ötvenöt éves volt, amikor első prózai írása megjelent, és ha későn is, őstehetségre valló kiforrott novellákkal, kész íróként lépett színre. Első kötete egységes világképpel, kidolgozott stílussal alkotó íróra mutat, akinek legfőbb témája az emberség, a lelkiismeret, a megtisztító bűntudat, vagy a velünk született szívjóság. A kötet címadó novellája krízishelyzetet jelenít meg: a közelgő árvíz napjaiban kapja meg a magányosan élő öregember az önkormányzattól az ingyen tűzifát, amelyből fél köbmétert a kiszállító fuvarozó magának tart meg. Aztán jön az ár, az öreg a háztetőn próbálja átvészelni a kritikus napokat.