Gáspár Ferenc legújabb novelláskötetében az elmúlt két év termését láthatjuk viszont. Az írások különböző online és hagyományos folyóiratokban jelentek meg – az Akkor és a Számíthatnak rám angol nyelven is –, kivéve az izgalmas újdonságot, a könyv végén szereplő Az ítélet című kisregényt, melyben a szerző korábbi ifjúsági regényeihez hasonlóan két idősíkba vezeti el az olvasót. Ezúttal egy ötvenhatos történet egyik szereplője kerül el álmaiban a XIV. századba, hogy az ott történtekből merítsen erőt a kitartáshoz önmaga és cellatársai számára. A kissé szürreális végbe hajló elbeszélés rokon azokkal a kötetben található rövidebb novellákkal – A kétszarvú ember, Számíthatnak rám –, melyek néha abszurdba hajlóan vetítik fel a mesterséges intelligencia által ránk váró „szép új világ” vízióját. A szerző sokoldalúságát mutatja, hogy a Kádár-kori rémségeket bemutató – Április négyről szóljon az ének, Akkor, Nem baleset volt – írások mellett teljesen aktuális mai témákkal – Lenszkij áriája, Az elefántfejű Isten meséje – és általános emberi problémákkal is foglalkozik: A kútból, Örökké élni. Természetesen a humor sem maradhat el Gáspár prózájából. A rá jellemző fekete humor. Ez inkább tárcáiban jelenik meg: Az ígéret földje, Bosszú, Csak tangóharmonikával, Fokhagyma, Egy jó tanács. És végezetül A fekete pálya, mely tulajdonképpen egy rosszul végződött síelés története. A 2022-ben megjelent Összhanghoz képest is előrelépést láthatunk, a szerző akkor elénk tárt izgalmas oldala idén újabb színekkel bővült.