Süli István a rövidpróza sikeres művelője, és ez akkor is igaz, ha ez a kötete verseket – ahogy ő nevezi, „strukturált rövid szövegeket” – tartalmaz, amelyek némelyikéről nehéz is eldönteni: valódi versről vagy ritmizált prózáról van-e szó. De nem is ez lényeges, hiszen mindjárt a nyitó vers lényegre törő és sokatmondó: „Néhány száz versben összefoglalta / a létezés minden lényeges vonását. / Közben megivott jó sok alkoholt. / Hiába, közép-európai volt” (A költő). Mindazonáltal egyforma invencióval ír prózaverset, ritmikus prózát, szabad verset, epigrammát, olykor parafrázist vagy balladai tónusú poémát vagy eposz-utánzatot – mindenképp a kevés szóval sokat mondás erényét gyakorolja.