2006 óta jelennek meg verseskönyvei a magyar underground művészvilág egyik jelentős alkotójának, a költészet mellett performanszokat is előadó, képzőművészként is jegyzett Legéndy Jácintnak. A mostani a negyedik ilyen jellegű kötete, méltó lenyomata az - ahogy Jász Attila nevezte - "utolsó avantgárd költő" géniuszának. A telő idővel nem változott Legéndy stílusa és attitűdje: most is egyfajta sajátos líraiság hatja át szabadverseit, az a fajta költőiség, amely az emberi élet, a hétköznapi tárgyak, a természet jelenségei mögött képes felvillantani az egyetemes összetartozás misztériumát. Számtalan életrajzi mozzanat köti össze egyetlen nagyszabású "versoratóriummá" ezeket a tömbszerűen szedett, oszlopokba rendezett prózaverseket, amelyek között a hidat színműbe vagy forgatókönyvbe illő sorok képezik.