Fátum és harmónia. Csajkovszkij művészete

A költői és újságírói véna együttese jó párosítás speciális témák különleges megközelítésére. Ezt használja ki már jó évtizede a neves író, költő Pardi Anna, amikor a zeneirodalom nagyjait, érdekes személyiségeit veszi górcső alá egy-egy esszékötetében, melyek mindegyike akár életrajzi regénynek is felfogható. Így járt el az örök Johann Sebastian Bach (Bach és az antianyag; 200706096), Carlo Gesualdo és Franz Schubert (A legtisztább hang; 201012137) vagy Beethoven (Ludwig; 201225193) művészetének írásba foglalásakor, s ezt teszi most a nagy orosz romantikus, Pjotr Iljics Csajkovszkij alakjával. A kifejező tanulmánycímet (Fátum és végzet) magyarázandó így ír a zeneszerzőről: „A Sors, a Végzet, a Fátum – e csupa nagybetűs hatalmi beavatkozás a földi teremtmények életébe – korán megkísértette. Félt az élettől, hogy felnövekedve nem bír megküzdeni annak problémáival.