Az emlékirat szerzője kertészettel foglalkozó családban született Kolozsvárott; érettségi után maga is kertészeti főiskolán tanult Budapesten, ám az életébe durva cezúrát húzott a második világháború. Közel két évtizedet átfogó memoárja a felhőtlen gyermekkor, a mozgalmas diákévek, az erdélyi cserkészmozgalom nyújtotta meghatározó élmények történetét nyújtja, amelyet a háború tört meg; ráadásul először román, majd magyar katonaként kellett helytállnia: a felhőtlen ifjúság után megismerte az élet sötétebb oldalát; a családi melegség idilljéből egycsapásra a földi pokolba került. Élettörténetét a kolozsvári Malomárok partjáról indítja, és 1944 októberével zárja, a frontról való hazatérésének idejével. Memoárja két nagyobb egységre tagolódik.