Kis Petronella kritikus, irodalomtörténész egy évtizede foglalkozik Csáth Géza életművével, amelyről tudott, hogy motivikájában milyen nagy szerep jut a zenének. Már szülei hegedűművésznek szánták, a későbbi író pedig zenekritikusi és zeneszerzői munkásságával is maradandót alkotott. Szakírói működése kapcsán elegendő arra utalni, hogy a nagyközönség számára ő fedezte föl Kodályt és Bartókot, vagy azt, hogy hazánkban először méltatta Puccini muzsikáját. E vaskos kötet szerzője azonban nem a szakíró, hanem a szépíró életművének egészét tekinti át a zenei tartalmak felől, teljesség igényű képet adva arról, milyen szerepe volt a muzsika megjelenítésének Csáth elbeszélőművészetében. Az első rész általános és bevezető jellegű tájékoztatást nyújt az író és a zene kapcsolatáról, illetve a szerző kutatási módszereiről, célkitűzéseiről. A második rész hét fejezetében szól a majdani író ifjúkori zenei élményeiről, sikertelen zeneakadémiai fölvételijéről, sajátos zeneesztétikai nézeteiről, irodalmi és zenei kifejezésmódjainak illeszkedéséről. A harmadik és negyedik rész műelemző írásaiban olyan novellák zenei motívumai tárulnak föl, mint A varázsló kertje; Este; Nyári bál; A kék csónak; Délutáni álom; Hegyszoros. Ezután sorra veszi kifejezetten zenei tárgyú prózáit, amilyen a Szonáta pathétique; A IX. szimfónia; Tavaszi ouverture; Tavaszok; Eroica. Végül novellaátiratait, színpadi alkotásait, mint a Kisvárosi történet és a Hamvazószerda mutatja be ugyanilyen szempontból. Kis Petronella tehát a zene felől tekint az író életrajzára és szépírói életművére, messze kerülve az életrajz és az írói mű botrányos vonásainak fölemlítését.