„Örökké az enyém leszel.” A zaklatóm gúnyolódása emlékeztetett arra, hogy csupán tulajdon voltam az apám, a Kaszások és Archer D’Ath számára. Még Kody és Steele is úgy tekintett rám. Danvers hercegnő – a főnyeremény. A felesége vagyok. Archer D’Ath felesége. Gyűlölöm őket. Hazudtak nekem. Újra és újra. Tudtam, hogy hazudnak, mégis utálom magamat, amiért hagytam, hogy eddig fajuljon a helyzet. Mert beléjük habarodtam annak ellenére, amit velem tettek. Mert hittem a kapcsolatban, amiről kétségbeesetten akartam, hogy igazi legyen. Kamu. Az egész rohadtul kamu. És egyikük sem akar elengedni. Archer és a többi fiú azt hiszi, irányíthatnak. A zaklatóm birtokolni akar. Nem vagyok hülye – tudom, hogy a legújabb szövetségeseim is kihasználnak. Nem baj, mert én őket használom ki arra, hogy visszaszerezzem, ami az enyém. Az életemet. A szabadságomat. A nevemet. Madison Kate Danverst nem lehet birtokolni.