Az író 1970-ben volt 16 éves, így magától értetődő nosztalgiával gondol vissza arra az időre. Úgy véli, hogy a Tenneessee Williamstől származó ikonikus kifejezés, az „ifjúság édes madara” helyett az ő fiatalságára az „ifjúság érdes madara” szintagma érvényes, részint a Kádár-kor, részint a maga kamaszkora ellentmondásai miatt. Gábor Olivér könyve első részében, a 35 oldalnyi bevezetésben az idő múlásáról, a visszagondolás természetéről és a nosztalgiáról elmélkedik, miközben számos kérdést tesz föl. Például: lehet-e hajszálpontosan fölidézni több mint fél évszázados eseteket, alakokat, hangulatokat? Ami biztosan lehetetlen: idős emberként képtelenség 16 éves fejjel gondolkodni. A szerző újra és újra szembenéz a jelennel, az időskorral, a halál viszolyogtató gondolatával.