A szocialista korszaka végén járó Magyarország gazdasági törekvéseinek egyik iránya volt, hogy piacokat, partnereket keresett a „fejlődő országokban”, ezek közé tartozott Irak is. Így jutott el Bándi Kund ebbe az országba, amely minden tekintetben más volt, mint Magyarország; más népet, más nyelvet, más szokásokat, más mentalitást, más éghajlatot, más munkakultúrát kellett megszokniuk az itt dolgozó magyaroknak, ráadásul ebben az időben – az 1980-as években – dúlt az iraki-iráni háború a maga érezhető hátországi következményeivel. A kötet szerzője 75 hosszabb-rövidebb írásban számol be ott és akkor szerzett tapasztalatairól, élményeiről. Az emlékező írások nem követnek földrajzi vagy időrendet, esetleg tematikus logikát, hanem a múltidézés spontaneitása szerint jelenítenek meg alakokat, helyeket, eseteket, sztorikat vagy maradandó benyomásokat.