Prof. Dr. Szakály Sándor, a VERITAS Kutatóintézet főigazgatója ajánlása Én nem jártam Bagdadban, nem ismerem Irakot sem, de „iraki emlékek” jutottak az eszembe Bándi Kund írását olvasva. Egyetemi hallgató voltam és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös József Kollégiumában Olimpiatörténeti szemináriumra is jártam. A Nemzetközi Olimpiai Akadémia dékánja – a magyar származású dr. Ottó Szymiczek – jóvoltából 1978-ban eljutottam az ősi Olympiába, a Nemzetközi Olimpiai Akadémiára, ahol több iraki fiatal (?) is a hallgatóság sorait erősítette. Olympiában természetesen csak az arab üdvözlő szavakkal jeleztem, hogy nem csak Ali baba és a negyven rabló meséjéből tudok valamit az arab világról. Egyetemi előfelvételis sorkatonaként – 1974-1975 Hódmezővásárhely – megismerhettem néhány katonatársam jóvoltából a „Bagdadban az arabok az ablakban…” versikét, aminek a teljes szövege még napjainkban is nehezen tűrné a nyomdafestéket. Az Irakban dolgozó magyarok történeteivel, egykori gimnáziumi osztálytársam – Varga Tibi – jóvoltából ismerkedhettem meg, aki a Hungarocamionnál dolgozva tapasztalhatta meg az ezeregyéjszaka meséit… Most ezek a mesék -- amelyek Bándi Kund jóvoltából amolyan novellafüzérek -- megerősítették mindazt, amit eddig hallottam arról a világról, amely egyben varázslatos és egyben félelmetes is. Miként élt(ek) az Irakba kiküldött magyarok, milyen munkát végeztek, mi várt rájuk, amikor egy olyan országba érkeztek, amelynek kultúrája, nyelve, szokásai messze eltértek mind attól, amit addig megszoktak. Egy olyan szeletet, amelyet személyesen kevesen ismerhettek meg, de azok jóvoltából, akik szereplői voltak azoknak az időknek és „kalandoknak” és meg is osztják velünk emlékeiket „hogy miként is volt…” részesei lehetünk mindazoknak. Legyenek Önök is Kedves Olvasók részesei Bándi Kund történeteinek! Éljék át vele – így utólagosan – az iraki élményeit, amelyek legalább olyan érdekesek és tanulságosak, mint amilyenek az általa Indiában „megtapasztaltak” voltak.