„Ez a könyv arról szól, hogy egy mindenkit érintő kérdés tulajdonképpen miért nem érdekel szinte senkit (?)” A design ma már régen nem csupán a tárgyak / termékek / márkák vizuális (forma)tervezését jelenti. Minden ember tervező, és minden döntésünk – a legapróbb fogyasztói választástól a nagy társadalmi rendszerekig – egy tervezési folyamat része. De vajon mi alapján hozzuk meg ezeket a döntéseket egy olyan korban, amelyet a zaj és a felszínesség ural? Ez a kötet a designkommunikáció (DIS:CO), azaz a tervezői kapcsolatteremtés egyedi, de ugyanakkor nagyonis általános keretrendszerén keresztül világítja meg a mindennapjainkat mozgató láthatatlan erőket. Szakít a megszokott sémákkal, és arra hív, hogy az állandó–változó, az anyag–anyagtalan, valamint a túlélés–fennmaradás–fejlődés dimenzióiban vizsgáljuk újra a világunkat. Ahogy a könyv záró soraiban, a Kapitány házaspár utószavában is olvasható: „Mindebből, s talán ez a legfontosabb, körvonalazódik egy lehetséges, jobb társadalom víziója is, amelynek centrumában nem a profitszerzés és a mindent felhabzsoló fogyasztás áll, hanem a negatív utópiákkal, a disztópiákkal szemben egy értelemmel telítettebb, etikusabb, emberközpontúbb, ökologikusabb, és nem utolsósorban: közvetlen demokrácián alapuló világ.” A kötet szándékosan nem kínál kényelmes, megnyugtató válaszokat. Definitív, tömör megfogalmazásmódja arra készteti az olvasót, hogy elkezdjen gondolkodni az állítások érvényességi körén, és próbáljon meg tervezői kapcsolatot teremteni azokkal. Mert a valódi értelmiségi párbeszéd és kommunikáció pontosan így működik…