Jó pár összefoglaló kötet született már a rendkívül véresként is aposztrofált ezerkilencszázas évekről. Jelen, szellemes stílusban írt és megvilágító erejű történelmi példákkal gazdagon illusztrált könyv a század kapcsán Európa cserbenhagyásos baleseteivel foglalkozik, melyeket az elmúlt száz évben követett el. A fő mondanivalója a kötetnek az, hogy Európa huszadik századi történelmét alapvetően három főszereplő határozta meg: a gonosz, aki "begyújtotta a máglyát" (mint Hitler vagy Sztálin), az áldozat, aki "pörkölődött fölötte", és a "jók, akik körbeállták és nézték". A szerző felteszi a ma egyre több európait foglalkoztató kínos kérdést: létezhet-e a földrajzi értelmen túli Európa sorsközösségtudat és -vállalás nélkül, vagy a közösség csak egy jól menő üzleti vállalkozás marad, ahol ha egy nemzet vagy régió bajba jut (megszállás, polgárháború, gyilkos eszmék elburjánzása), a nemzetközösség tapintatosan csak félrenéz. Az európai botrány tehát szerinte nem abból állt, hogy "két elmebeteg megszökött a zártosztályról" - az egyik nyugaton, a másik keleten -, hanem hogy az európai társadalom nagy része mindezt vagy támogatta, vagy csendben tűrte. A kötet célpontjában természetesen a második világháború embertelen pusztítása áll, ám a századvéget megrázó délszláv háborúról is sok szó esik. A kultúr- és eszmetörténet iránt érdeklődő olvasóknak szóló kötet beszerzése mind általános gyűjtőkörű, mind szakkönyvtárak számára ajánlott.