A kisprózák kötetének címe óhatatlanul előhívja Nyikita Mihalkov Etűdök gépzongorára (1977) című filmjének mondandóját, hogy a szavak olykor arra valók, hogy elfödjék a tartalmas csöndet, hogy érdemes a kimondott szavak mögött a lényeget kitapintani. Barna Róbert hét tételből álló, 56 prózai etűdöt tartalmazó kötetében is a leírt szavak és mondatok, ha nem is elfödik a lényeget, de olykor csak sejtetik, utalnak rá. Az író nem tesz mást e kisprózasorban, mint megörökíti egy napját az ébredéstől az elalvás előtti elengedettségig. Próbálja megragadni a pillanatot, nem igazán leírni, inkább a belső jelentését elkapni. Ahogyan például az ébredést jellemzi: „Ébredek. Ez már majdnem valóság. Lassan átalakulok azzá a magammá, aki itt használatos”. Aztán tükörbe néz, de ez a pillantás sem önmaga szemlélése, inkább arra való, hogy élete kérdéseivel szembesüljön, hogy a válaszutak esélyeit latolgassa.