Katrin nagyon vigyázott arra, hogy Eszter könnyű ételeket fogyasszon, hiszen hallotta, hogy a koncentrációs táborok felszabadulásakor sokan belehaltak a nem is olyan mértéktelen evésbe. (...) Bár még nyár volt, a házi asszony megsütötte a hagyományos szeptemberi desszertet, a kanelbullenst. Ez a fahéjas, karamellás tekercs lett a lány kedvenc édessége. Évekkel később ezt sütötte unokájának, és miközben az falatozott, svédországi élményeiről mesélt. ••• Eszter a Szent István parkban sétált. Szeretett itt sétálni minden évszakban. Ezen a szeptember végi délután szinte nyáriasan melegen sütött a nap. Sokan játszottak azon a hatalmas, füves terü leten, ahol régen a Nagymedence volt. A padokon nyugdíja- sok sütkéreztek. (...) A fák árnyékában régi emléket idézett a játszótér. Itt kérdez- te meg nagymamáját, milyen szám van a karjára tetoválva. Leült ugyanarra a padra, nézte a nyüzsgő gyerekeket. (...) A park sarkán álló ház előtt botlatókő, rajta név, hogy itt lakott, és megölték Buchenwaldban 1945. III. 14-én. Meg az is: született 1923-ban. Eszter felnézett a házra, és arra gondolt: „A jövő héten leszek huszonkét éves.”