A regény a holokauszt túlélésének, a generációkon átívelő traumáknak és az emlékezésnek a témáját dolgozza fel Eszter személyes, megrendítő történeten keresztül. A cselekmény középpontjában a koncentrációs táborból szabadult Eszter áll, akinek a fizikai és lelki felépülését, valamint a svédországi emigrációs élményeit ismerhetjük meg. A narratíva összeköti a múlt borzalmait a jelennel. Tarján András regényében a traumatikus múlt és a jelen találkozása egy intim, családi pillanatban sűrűsödik össze, amikor az unoka, aki szintén Eszter, a budapesti Szent István parkban rákérdez a nagymamája karjára tetovált számra, miközben a park sarkán álló botlatókövek a múlt áldozataira emlékeztetnek.