A fiatalon, AIDS-ben elhunyt olasz írót mondják a posztmodern, a neo-minimalista irály képviselőjének; ez a regénye azonban valahol az Úton szerzője, a beat-irodalom klasszikusa, Jack Kerouac, valamint Charles Bukowski devianciákat szókimondóan ábrázoló prózája között helyezkedik el. Az És más szabadelvűek eredetileg – hosszabb kiadói huzavona és azonnali forgalomból való kivonás mellett és ellenére – 1980-ban jelent meg, hatalmas föltűnést keltve vulgáris nyelvezetével, a káromkodások szó szerinti közlésével, a nemiség és a homoszexualitás kendőzetlen ábrázolásával. A hat történetsorból álló regénynek igazából nincsenek főszereplői, ők a koruk mellékszereplői, az 1970-es évek fiataljai, akik Bologna külvárosában élnek, akiket a társadalom nem fogad be, igaz, maguk sem törekednek a társadalom tagjaivá válni.