Ioan Petru Culianu román vallástörténész egyik legfontosabb műveként szokták emlegetni Erósz és mágia a reneszánszban című könyvét. A szerző ebben arra vállalkozott, hogy megkérdőjelezze azt a modern tévhitet, miszerint a mágia csupán primitív és téves hitrendszer, s rámutasson, hogy a mágiának milyen fontos szerepe volt a reneszánsz korban. Még bukaresti egyetemi tanulmányai során, 1969-ben kezdett a témával foglalkozni, mentora, Mircea Eliade biztatására, majd 1970-72 között két dolgozatot is írt Giordano Bruno gondolkodásáról, valamint 1972-ben védte meg doktori disszertációját Marsilio Ficino (1433-1499) és a platonizmus a reneszánszban címmel, melyben szintén érintette a témát.