„A legnagyobb állat ezen a környéken./ Bolond, aki bántja, akárhonnan nézem!/ Egy kicsit behemót, de a szíve jámbor./ Ha harcra kerül sor, akkor viszont bátor!// Messziről hallja már, hogy dübörög a föld./ Amerről Ernő jön, ott fű nem marad zöld./ Két hatalmas fülét bőszen hátracsapja,/ porfelhővé válik a talaj alatta”. Ő Jenő, az elégedetlen elefánt, címadó állatszereplője a negyven éves, ceglédi Veres Tamás gyermekvers-kötetének. A kedves elefántot gepárd Géza és Soma a strucc is kigúnyolta, de aztán a két „futóbolond” bűnbánón elinal. A magánkiadásban megjelent kötet még számtalan ötletesen elnevezett állatot tartogat a páros rímű négysoros versekben, pl. Ottót a királyt, vagyis az oroszlánt, Kálmánt a keselyűt, Zoli zebrát, a koszos kis malacot, Mátét, Marci medvét, Nándi nyuszit, Lola kutyust vagy Marcsa harcsát. Sajnos lerontja a néhol szellemes, kedves, egyáltalán nem rövid verseket a szerző és egyik lánya, Viki készítette vonalas rajzok színvonala, pedig arra szolgálnának, hogy a kis olvasók kiszínezzék valamennyit. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"