A vezetésről szóló irodalom az ókortól az újkorig követelményként fogalmazta meg a vezető erkölcsi kiválóságát. A kapitalizmus korai szakaszában az erkölcsi értékek kezdtek háttérbe szorulni a rövid távú haszonelvűséggel szemben. Csak az 1970-es évektől kezdődően jelentek meg olyan vezetéstudományi elméletek, amelyek újólag ráirányították a figyelmet arra, hogy a szilárd erkölcsi tartás hozzájárul a vezetői munka eredményességéhez. Pulay Gyula eme irányzat nyomvonalán haladva a fönti látásmódra utal, amikor a Bibliából és mindenekelőtt Jézus tanításából, példájából kiindulva ismerteti az erkölcsös vezetés elveit, érvel helyessége és célszerűsége mellett, olyan gondolatokat vetve föl, amelyeket már visszaigazolt a vezetéstudomány mai gyakorlata.