Adelet huszonkilenc évesen kap súlyos diagnózist: megtudja, hogy halálos beteg. A hír hatására figyelme a múltja felé fordul. Megpróbálja megtalálni az "első bűnt" - azt a pillanatot, amikor elveszítette ártatlanságát, ami miatt talán megérdemli a sorsát. Visszaemlékezéseiben egészen gyermekkoráig jut vissza; eszébe jut Mahsun, a környékükön élő kisfiú, akit gyerekként gyakran kirekesztettek. Adalet ötéves korában elvette tőle kedves játékát, egy plüssmackót - és azóta is magában hordozta ennek a gyermekcsínynek a súlyát. Úgy érzi, ha visszaadhatná a játékot, talán jóvátehetné élete első vétkét, és megtisztulhatna a bűntudattól. Adalet ezért útnak indul, hogy megtalálja Mahsunt. Vele tart képzeletbeli társa, Hülya, aki az elbeszélés során egyre inkább Adalet belső hangjaként, lelkiismereteként és ellenpontjaként működik. A nő utazása azonban jóval többről szól, mint egy régi játék visszaadásáról: városról városra haladva saját gyermekkorával, családjával, emlékeivel, és azokkal a dolgokkal találkozik, amelyeket korábban nem akart vagy nem tudott meglátni. Az utazás során megismerkedik egy Sadi Seber nevű férfival, aki az útitársává válik. Először nem bízik benne, a kapcsolatuk azonban lassan megváltozik; Sadi olyan ember, aki képes közel kerülni Adalethez, miközben nem próbálja meg erőszakkal megváltoztatni. Felsejlik a szerelem lehetősége is, a lány pedig először tapasztalja meg, milyen érzés lehet valakihez valóban kapcsolódni... Az Érintés nélkül nem egyszerűen egy bűntudattól hajtott, haldokló nő története, hanem annak a kérdésnek a körüljárása, hogy mit jelent valóban jelen lenni egy életben. A regény azt sugallja, hogy a biztonságosnak tűnő távolságtartásnak is ára van: aki soha nem mer igazán kapcsolódni, az talán a sérülésektől megóvhatja magát, de közben a szeretet, a közelség és a valódi élet lehetőségét is elveszíti. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"