Charles Boner angol útirajzíró, költő 1865-ben jelentette meg Erdély terményei és népe (Transylvania; Its Products and Its People) című művét, melyben a 19. századi Erdélyről ad kiváló és alapos leírást. A fekete-fehér metszetekkel, rajzokkal, kihajtható térképekkel illusztrált kötet a kolozsvári Kriterion Könyvkiadónak a korszak Nyugat-Európában kiadott, monografikus igényű Erdély-ismertetéseket tematikus sorozatba foglaló vállalkozásába illeszkedik. John Paget 1839-es Magyarország és Erdély (201206108; legutóbb a Rubicon Intézet gondozásában: 202219061), valamint Auguste de Gerando 1845-ös Erdély és az erdélyiek (201821077) című munkái után újabb jelentős leírás kerül terítékre Csortán Ferenc fordításában, aki informatív, a keletkezést ecsetelő és a történelmi körülményeket legalább vázlatosan elemző bevezetőt is kanyarított a mű elé. A szerző negyvennyolc esztendősen, 1863 szeptemberében vágott neki kilenc hónapos útjának. Mint a cím is jelzi, gazdag természetrajzi és gazdaságföldrajzi (borok, erdők, bányák, talajjavítás, lovak, sertések) ismereteket közöl, amellett, hogy az „eldugott kis országot” alkotó népességről is megpróbál pártatlanul írni.