Az író-publicista Féja Géza Erdély tárgyú írásait csokorba gyűjtő kötetet egy néhány évvel korábban megjelent könyve a Szülőföldem, Felvidék (200803065) mellé lehet állítani párkötetként. Ezt is a szerző fia, Féja Endre állította össze, aki rövid előszavában is kifejti, hogy a felvidéki származású Féja mind érzelmileg, mind szellemileg szorosan kötődött Erdélyhez. Jól kifejezi ezt a kötet nyitó darabjának választott - Tamási Áron akkor megjelent novelláskötetéről (Hajnali madár) elragadtatott hangon szóló - kis kritika 1930-ból (Az erdélyi lélek), amely "sorsunk mély megnyilatkozásának" nevezi a néppel (legelőbb is a székelységgel) és a (nemzeti és vallási) szabadsággal azonosított Erdélyt. A tematikus fejezetekbe szerkesztett válogatás további oldalain is rövidebb lélegzetű írások olvashatók, irodalomtörténeti esszék, riportok, publicisztikák, kritikák, amelyek az erdélyi szellemtörténet nagyjaival (pl. Kemény János és Zsigmond, Bethlen Miklós, Apor Péter), kortársakkal (Nyírő József, Székely Mózes, Tamási Áron, Kód Károly stb.), az erdélyi szellemi mozgalmakkal, kultúrpolitikai kérdésekkel foglalkoznak. Az írások zöme a harmincas-negyvenes években készült, és tekintélyes részét teszik ki azok a jobbára a Magyarország című lapnak íródott tudósítások, amelyek a visszacsatolt Erdély életéről, az erdélyi magyar társadalmat és szellemi életet foglakoztató kérdésekről adnak hírt. Ezt a vonulatot hangsúlyozza a kötet képanyaga is, amely a "kis magyar világ" idején készült amatőr fotókból lett összeállítva. De legalább ilyen érdekesek a kötet végén olvasható hetvenes évekbeli irodalomkritikák és szép lezárás a kolozsvári A Hét számára készült 1974-es interjú. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"