Vámossy Ferenc neves építész-építészmérnök most megjelenő művében az elmúlt négy évtizedben született építészelméleti írásaiból készült válogatás kapott helyet. Elsőként 1963-as keltezésű doktori disszertációját olvashatjuk (A modern építészet kialakulása és változatai a kapitalista államokban), amely "látlelet az '50-es és '60-as évek építészetéről, illetve arról a sajátos korról, amely a - "kapitalista" - építészek számára azelőtt sosem látott technikai apparátust, alkotás tekintetében a lehető legnagyobb fokú szabadságot biztosította. Noha mindez ma már építészettörténet, akkor Vámossy a kortárs szemével vette górcső alá a periódus neves építészeit és alkotásaikat, vázolva munkájuk elméleti-gondolati hátterét is egyben. Ugyanebben az évben jelent meg az Építés-Építészettudomány 4. számában Tartalom és forma az építészetben című tanulmánya, amelynek keretei között "eljut az ízlés kérdésének", valamint a társadalmi vonatkozásokkal gyakorta ellentmondásos viszonyban levő személyes percepciók témájáig. Az építészeti kritika és értékelés elméleti problémái című kandidátusi értekezésében az értékőrző és értékteremtő szakmai kritikaírás kritériumaival foglalkozik, kitérve annak mibenlétére, céljára és feltételeire, társadalmi szerepére, rendszerére, és értékrendi vonatkozásaira. A Magyar Technikatörténeti Kalauzban, 1997-ben jelent meg F. Vámossy Erzsébettel közösen jegyzett dolgozata, amely a magyar építészettörténet áttekintése az őskortól a huszadik századig. Az összeállítás legkésőbb darabja a 2003-as keltezésű tanulmány: A technikai környezet esztétikai értelmezése napjainkban. A kiadványt a szerző rövid életrajza zárja.