A második világháborút követően az új hatalom nem csupán helyreállítani akarta az országot, hanem a politikai, társadalmi és gazdasági struktúrák mellett az építészet területén is valami radikálisan újjal kísérletezett. Az alapot a harmincas évek modern törekvései nyújtották, amelyek az uralkodó historizáló középületek mellett leginkább a gazdag polgárok villáiban, elegáns házaiban nyertek teret. A jelen kötet a Rákosi- és a Kádár-korszak építészettörténetével vet számot, s eközben feltárja, hogy milyen elvek és elképzelések szerint jelentek meg a máig is meghatározó épületek a nagyvárosok, és természetesen leginkább Budapest látképében. A modernista építészet a tiszta vonalakat, az erőteljesen megtört vagy finoman lekerekített vonalakat részesítette előnyben: a funkció és a forma kettőse korábban nem látott módon fonódott össze.