Endre László 1944–1945-ben vezetett naplói különleges ablakot nyitnak a háború utolsó két évére. Az egymás után több fontos közfunkciót (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, a Sztójay Döme kormány belügyi államtitkára, majd Szálasi Ferenc kormánybiztosa) betöltő hírhedt szélsőjobboldali politikus Adolf Eichmann-nal kar öltve szervezte meg a magyarországi zsidóság deportálását, a szovjet előretörést követően pedig részben ő irányította Magyarország kiürítését. Endre határidőnapló-szerű feljegyzéseiben a közéleti és magánéleti szálak keverednek. Megtudhatjuk, mikor és kivel tárgyalt, milyen eseményeken vett részt. A naplók révén megismerhetjük a korabeli közigazgatás működését, és láthatóvá válik a politikus kiterjedt kapcsolati hálója is. A szűkszavú, többnyire hevenyészett bejegyzéseket tartalmazó naplókban kevés a személyes reflexió, de éppen ez ad sajátos olvasatot e dokumentumoknak: a száraz tényközlések mögül élesen kirajzolódik a zsidóság kirekesztését, majd a „végső megoldást” minden eszközzel támogató, nagyhatalmú és kíméletlen hivatalnok arcéle, miközben nap nap után felsejlik a családjával az utolsó pillanatig bensőséges kapcsolatot ápoló, érző lelkű férfi alakja is. A kötet nem ítélkezik, hanem feltár. Segít bemutatni, hogyan élt az események egyik főszereplője, miként működött a hatalom a német megszállás árnyékában, és hogyan tükröződött mindez Endre László rideg, de mégis beszédes napi feljegyzéseiben.