Baukó Tamás magánkiadásban megjelent verseskötetében az alanyi líra húrjain játszik, s egy mélységet és magasságot egyaránt magába sűrítő utazásra hívja a vallomásos és önreflexív versek értő olvasóit. Ahogy a kötet címe előrevetíti, Baukó Tamás verseinek központi metaforája a város, amely megszervezi a lírikus lelkének különböző vetületeit tükröző tereket, miközben mégis folyamatos változásban van. Ahogy a lírai én sem marad állandó: különböző életszakaszok és benyomások érik, úgy változik át a város lepukkant negyedekből csillogó felhőkarcolók dzsungelévé, hogy végül a békés kertvárosi miliőben teljesedjen ki ez a lelki utazás. Baukó Tamás nem fél szembenézni békétlen lelkével, és a városok szűkös és rideg sikátoraiba egyaránt alászáll, hogy az önismeret és a vallomásos költészet szép példáival lepje meg olvasóit.