„A naptárért nem kár. / A vers nem halad, csak marad. / Verssé vált idő. / Nem múlik – / csak mondja, / amit másképp / nem lehet elviselni.” A költő, aki a nyelvet mágikus összefüggésrendszernek tekinti, alkotási folyamatában a szöveggel együtt sodródik, nyíltan megmutatja lapjait. Hajtja a feltárulkozás igénye a maga teremtette mágikus térben, de mindig kellő távolságban marad, nem akarja, hogy költészete magánüggyé váljon. (Csontos Márta) Versek Egy formabontó nap tükrében Reggel a fürdőben súlytalanul rám nézett valaki. A kávéscsészéből is gőzerővel köszönt felém. A buszon átadta a helyem másoknak. Hiányoztál, kerestem az arcod. Kabátba fogott szelet vittem haza aznap neked. Azt mondtad megborzongva: ez semmihez sem fogható.