Három rettenthetetlen női tudós, főemlőskutató életét és munkásságát mutatja be Jim Ottaviani és Maris Wicks képregénye. Gyakran saját életület is kockáztatva, mindhármójuk kutatásai jelentős változást hoztak az emberszabású majmok kutatásának területén, ezek pedig nemcsak a főemlősökről, hanem az emberi fajról alkotott nézeteinket is megváltoztatták. Elsőként Jane Goodall (1934-2025) angol etológus, főemlőskutató és antropológus életét és munkásságát ismerhetik meg a gyerekek, aki az ötvenes évek végén Kenyában kezdett dolgozni Louis Leakey paleontológus mellett, majd a hatvanas évek eleje óta figyelte meg a csimpánzokat Tanzániában. Ő fedezte fel, hogy a csimpánzok használnak eszközöket – a kutatók addig azt hitték, hogy ez a tulajdonság csak az emberre jellemző. Goodall később létrehozta a róla elnevezett alapítványt, a Gombe Nemzeti Park igazgatója lett és a világ egyik legjelentősebb állatjogi aktivistája. A második fejezet Dian Fossey (1932-1985) angol etológusról szól, aki szintén Leakey megbízásából kezdett hegyi gorillákat tanulmányozni, tizennyolc éven át élt a gorillák között Zairében, majd Ruandában, akinek a Gorillák a ködben című könyve széles körben ismertette meg az emberekkel a gorillák életét, s akit 1985-ben vélhetően orvvadászok öltek meg a kunyhójában. A harmadik fejezet a Goodallhez és Fosseyhoz képest talán kevésbé ismert Birutė Galdikas (1946-2026) litván-kanadai antropológus, primatológus, etológus, biológus, zoológus, természetvédő és szerző életét és munkásságát foglalja össze, aki – szintén Leakey megbízásából – 1971-től Indonéziában, Borneó őserdeiben tanulmányozta az orángutánok viselkedését. Kutatásai eredményeként ma jelentősen többet tudunk az orángutánok viselkedéséről, beleértve a faj nyolcéves születési ciklusának azonosítását is, ami az orángutánokat nagyon sebezhetővé teszi a kihalással szemben. A negyedik rész a három kutató 1974-es találkozását meséli el, amikor mindhárman részt vettek az ausztriai Wartenstein várában tartott konferencián, ami az emberszabású majmok viselkedésével foglalkozott. „Ez egy fantasztikus történet három nőről, akik annyira szerették az emberszabású majmokat, hogy képesek voltak közöttük élni, és így tanulmányozni a viselkedésüket. Munkásságuk akár tudósok új generációit is inspirálhatja arra, hogy kövessék a példájukat” – írta a képregényről a School Library Journal kritikusa. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"