A L’Harmattan Kiadó, az ELTE BTK Filozófiai Intézete és a Magyar Filozófiai Társaság közös sorozataként megjelenő Cogito Könyvek tizennyolcadik darabjában Szabados Bettina, aki 2024-ben nyerte el a Cogito-díjat, a Filozófiatörténet és Eszmetörténet Osztály, Magyar Filozófia Kutatócsoport tudományos munkatársaként dolgozik és kutatja választott témáját, amelyről a jelen monográfia ad számot. A szerző a fiatal Lukács György gondolati konstruktumát állítja elemzése középpontjába. Lukácsról sokan fogalmaztak már meg egészen eltérő, egymásnak is ellentmondó megállapításokat. Az azonban kétségtelen, hogy a 20. századi magyar gondolkodók között megingathatatlan pozícióval bír a mai napig. Lukács neve a nemzetközi tudományos nyilvánosságban a mai napig meghatározó igazodási pont. A kötet azt a látványos fordulatot tárgyalja, amikor az ifjú Lukács tudatosan tér át a marxista filozófiai nézetekre. A szerző felteszi a kérdést, hogy egy „alaposan átgondolt logikai láncolatot” áll ennek hátterében, esetleg „magával ragadta a forradalmi lendület”, vagy „esetleg valamifajta vallásos megtérésről beszélhetünk”. Szabados Bettina a fiatal Lukács 1918/1919-ig tartó gondolkodói fejlődésének belső dinamikáját elemzi. Az értelemzés középpontjában pedig Lukács áldozat-fogalma áll. A szerző megvizsgálja, mit jelent az áldozat, kinek az áldozata szükséges az emberibb jövendőbe vezető úthoz.