Németh László első befejezett regénye, melyhez még fiatal házas korában, mindössze huszonhét évesen fogott hozzá nyugat-európai útjáról hazatérve, azt a környezetébe beilleszkedni nem tudó eredeti figurát viszi színre, aki megalkuvást nem tűrő igazságkeresése okán mindenkivel és mindennel szembekerül. Boda Zoltán igazi tragikus hős, aki úgy bukik el, hogy közben tétlen, értetlen környezete szíve mélyén mégis vele van. Boda Zoltán tehát egyetemes hős, Miskin herceg és Raszkolnyikov párja. Ugyanakkor gyökeresen magyar, aki 1919 nyarán tér haza a hadifogságból, s mindjárt Budapestre kerül, hogy megkezdje tanulmányait. Ám a gyűlölettől hajtott, bosszúktól és ellenbosszúktól vezérelt, forradalmak tépázta várossal sehogyan sem tud azonosulni. Orvosi vizsgáit le sem teszi, hazatér Hódosra, szülőfalujába, ahol egykor édesapja vívta végvári küzdelmét a helyiekkel, mindaddig, míg be nem törték az öreget. Ide tér vissza az ifjú Boda Zoltán is, ebbe a minden tekintetben középszerű faluba. Elhatározza, szembeszáll a világgal, gyógyítani kezd, noha tudja, hogy amit tesz, az kuruzslás a hatóság szemében. A „cigánysoriak” orvosa lesz, a falusiaktól egyre inkább elszigetelődik, bár egyre többen érzik úgy: Boda doktor ítélete az egyetlen, amiben hinni lehet. És Boda Zoltán eközben szenvedélyesen keresi Istent, akit soha meg nem nevez, s akibe mégis beleolvad. Így járja végig a túlvilág útjait, egészen addig a pontig, ahol az út már – legalábbis az élők, a fizikai létezők számára – járhatatlanul elvékonyodik. Kétségtelen, Németh László saját szellemi útkeresését, heroikus életprogramját vázolta fel regényében, de ez a bevallottan prousti ihletettségű mű műfajtörténeti szempontból is jelentős a magyar irodalomban. Az utoljára 1979-ben megjelent, s ezúttal Lukáts János elemző előszavával kiegészített regény beszerzése minden általános gyűjtőkörű és középiskolai könyvtárba ajánlott.