Új fordításban jelenik meg Nietzsche életművének egyik legfontosabb műve (Emberi – túlságosan emberi, 200110016), amely eredtileg több részben 1878 és 1880 között jelent meg. E művében új szemléletmód nyilvánult meg, az idealista-spekulatív lelkesültséget és a wagneri romantikus rajongást fölváltotta a szkepszis, a pozitivista elemző szándék. A 638 tételből és egy versből (Barátok közt. Utójáték) álló esszé-, illetve aforizmagyűjtemény címzettje a szabad szellemű ember, aki másként gondolkodik, mint ahogy elvárnák tőle származása, társadalmi helyzete, hivatala és a korszellem hatása alapján. Nietzsche szerint a szabad szellemű ember legalább megpróbál elszakadni a hagyományoktól; ahogy ő mondja: a láncaitól megszabadult akaratot képviseli.