Az olasz jobboldali filozófus és író 1953-ban megjelent könyve az itáliai belpolitika egy sajátos korszakában született meg. Ekkoriban úgy tűnt föl, hogy megvannak egy – nem feltétlenül politikai, inkább spirituális, eszmei értelemben vett – jobboldali erőscsoport és összefogás föltételei. Evola szándéka az volt, hogy könyvével utat mutasson, milyen irányban kellene haladnia a formálódó erőnek. A körvonalazódó lehetőség azonban nem bontakozott ki, Itália politikai és erkölcsi romlása folytatódott, viszont műve – a modern világ válságának egyik legkeményebb, tradicionalista látlelete, bírálata – fönnmaradt.