A régi angol nyelv és irodalom tudósának, az ősi kelta monda- és legendavilág újjáteremtőjének és archaizáló folytatójának, egy szuverén mesevilág világhírű megteremtőjének nemcsak fő művei lehetnek érdekesek a megbűvöltek számára, hanem az e műveket megelőző és követő, a bennük teljessé érlelt világot felvázoló és az elvarratlan szálat továbbszövő munkái is. A szerző fia ennek az érdeklődésnek kívánt megfelelni, amikor apja kézirataiból, a kerek egésszé soha nem alakított, sőt nagyobbrészt félbehagyott munkákból összeállította az Elveszett mesék könyve című művet. A nagyarányú filológiai munkával megszerkesztett és kiadhatóvá tett változat elsősorban nem tudományos okokból készült, éppen ezért a szerkesztő-kiadó nem is mesék megírásának az időrendjében adta közre azokat, hanem úgy, mintha egymást folytató, egymásra épülő történetek lennének. Az alapfikció szerint arról van szó, hogy Eriol, a tengerész eljut a nagy művekből is ismert Középföldre, ahol nemcsak találkozik a tündékkel és más hasonló lényekkel, de módja nyílik meghallgatni azok ősi meséit, történeteit is. Ezek az Eriol-meghallgatta mesék sorjáznak a kötetben, hol hosszabb történetekké állítva össze, hol csak egy-egy epizód erejéig, természetesen a klasszikus klények szereplésével: tündékkel, valákkal, törpökkel, orkokkal. Tolkien rajongói teljesen otthonosan érezhetik magukat e meséket olvasva is, aki viszont csak most kezdi el az ismerkedést az író műveivel, annak különös élmény lehet az olvasmány: az ősi mondakörökre, eposzokra emlékeztető teljesség és intenzív atmoszféra kevésbé sugárzik e félkész művekből, mint a trilógiából. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"