Az alcím szerint irodalmi és művelődési tanulmányokat kapunk, ha kézbe vesszük Nyilasy Balázs tanulmánygyűjteményét. A szövegekből kirajzolódó kép azonban ennél jóval összetettebb, Nyilasy Balázs értekező prózája pedig szépirodalmi igénnyel, vállaltan provokatív módon lép olvasói elé. A kötet vállalása a következő: a szerző a hatvanas-hetvenes évektől indítva felvázolja a magyar irodalomtörténészek, irodalmárok és kritikusok irodalomértésének fejlődését, alakulását, a különböző trendek hatását és hatástörténetét, s mindezt a jelenig ható elméleti robbanás és az elméleti iskolák és irodalomértési stratégiák kiemelt szerepével szembeni fenntartások diszkurzív formába öntésével keretezi. Nyilasy úgy gondolja, hogy a kortárs irodalomértésből a művek és alkotóik felé való szeretettel történő odafordulás hiányzik. Az irodalmárok öncélú, teoretikus alapokon álló értelmezései nemhogy közelebb, de egyenesen távolabb visznek a primer szövegektől, azok mélyebb jelentésrétegeitől, valamint éket vernek a befogadó és a szöveg közé.