A drámaíró, dramaturg, rendező öt színművet tartalmazó kötetének darabjai még magukon viselik szerzőjük kísérleti színházi múltjának jegyeit, egyben Pass Andrea dramaturgiájának „klasszicizálódását” is jelzik. A színművek másik közös jellemzője, hogy rendre a szülő-gyermek kapcsolat áll a fókuszukban, rendszerint a kamasz szemszögéből előadva. A címadó darab, az Eltűnő ingerek személyes emlékeken alapszik: az írónő korán elveszítette agydaganatban szenvedő édesapját, ezt a nem is igazán színpadra való szenvedéstörténetet jeleníti meg, éspedig úgy, hogy a műnek van egy szinte dokumentarista és egy lírai vonulata.