A regény egy idősödő asszony, Emma számvetése az életével, az emlékeivel. Visszagondol arra, hogy nagyon sokáig másoknak és a maga elgondolásainak megfelelve színészkedett, voltaképpen hazugságban élt. Most eljött az idő, hogy őszintén szembe nézzen magával. A férjétől, Antontól rég elhidegült, a fia, Ruben a tengeren túl él, lényegében magára maradt, már semmi újdonságot nem vár az élettől, tehát bátran számot vethet a sorsával. Úgy érzi, az emlékeinek hegycsúcsán ül, és valóban előveszi a régi leveleket, fényképeket, naplókat, újságkivágásokat, még fia gyerekkori rajzait is.