Minden szerelem első szerelem, s ha belopódzik vagy berobban az életünkbe, mindig az egyetlen, az első és megismételhetetlen, tizedszer és századszor is, ébred rá a történetek hordozója, akivel mindig ott időzik a Nő, hol megmarkolható, hol megfoghatatlan alakban, hol történetformáló jelenvalóként, hol csak múltábrándként, itt magányosan, amott sokadmagával; naivaként vagy vágytól fűtött amoróza, észbontó szirén, gőgös primadonna szerepében, kastélyban, ashramban, hivatalban, vagy éppen absztrakt díszletek között, máskor egyszerűen csak a szürke mindennapok létbe vetett statisztájaként, pénztárgép mögött senyvedve, vagy túrázóként a természet lágy ölén, akár Afrikában vagy Indiában, vagy a szószéken, éppen csak jelmezt cserélve, de mindig ugyanúgy a Másikat firtatva, ahogy alakváltó férfihősünk keresi, sőt hajszolja az Egyiket, aki itt mindig a Nő. Pedig talán mindegyikőjük jövője az, hogy egy álomban létezzenek, hogy emlékek legyenek.